A megszokás kicsinálja az embert vagy kellő biztonságot ad? Mármint biztos hogy kell a biztonságérzet, de mégis. Ami nem lehet mindig az kell? Unom már ezt az üres frázist. Mi lesz már?!
"What have I done? It's too late for that
What have I become? Truth is nothing yet
A simple mistake starts the hardest time"
De valaminek történnie kell, mert ez a gondolat ott lesz a tudatalattiban és mégha nem is találkozom vele szembe hogy emlékeztessen mennyire elbaszott a helyzet attól még megmarad. De elég a picsogásból.
